Keresés
  • liliputjatszohaz

Zimmer Dóra, kisgyermeknevelő pedagógusunk bemutatkozója




Sziasztok, Dóri vagyok. igen összetett személyiségnek vallom magam, ugyanis kevés olyan dolog van a világban ,ami engem ne érdekelne.

Már kisgyermekként kiderült rólam, hogy imádom a gyerekeket, a sportokat, a művészeti ágakat, az állatokat, a természetet, a zenét és mindent, ami mindezeket összekapcsolja vagy köze van hozzájuk. Ezért is volt nehéz végigjárnom az utat, hogy mégis melyiket válasszam, egyszerre több dologgal is szerettem volna foglalkozni. Általanos iskolás koromban rajz tagozatra jártam, majd biológia tagozaton végeztem a gimnáziumot. Mivel Édesanyám testnevelő tanár és sportedző, az első perctől kezdve az életem része a sport, az edzések, a versenyek, a nyári sporttáborok.

Érettsegi után a Szent István Egyetemen elvégeztem a környezetmérnöki szakot, és egy képgrafikusi szakképesìtést is szereztem. Folyamatosan kapcsolatban voltam gyerekekkel, családokkal. Többször voltam külföldön is, ahol szintén megtaláltak azok a lehetőségek, amelyek gyerekekkel kapcsolatosak voltak. Amikor újra haza húzott a szìvem, végleg eldöntöttem,hogy a kicsikkel szeretnék foglalkozni, ezért elvégeztem a családi bölcsődei vezetői képzést és onnan már egyenes volt az út a Liliputba.

Már több, mint 3,5 éve boldogìtanak a kis csöppségek és persze remélem, hogy én is őket. Nagyon szeretem az összes korosztályt, imádok babázni, nézni ahogyan cseperednek, ahogyan a gondoskodás és a kreativitás segìtségével egyre jobban kinyithatjuk a kapukat számukra és együtt fedezhetjük fel a világot. Szeretek velük lenni egész nap, mert nagy öröm számomra,ha a segìtségemmel fejlődhetnek és azt látom,hogy boldogok, egészségesen fejlődnek. Egészen vissza tudok menni a saját gyermeki énemhez és együtt játszani, bolondozni velük! Szeretem hallani a gyermeki kacajt, de egészen fantasztikus érzés az is, amikor megölelgethetem, megdajkálhatom őket, amikor elszomorodnak vagy fáj valamilyük és utána megvigasztalódnak. Fantasztikus hallani az első szavakat, látni az első lépéseket, vagy amikor végleg elhagyjuk a pelust. Igyekszem a sportokkal, a kézműveskedéssel és a természetismeretekkel kapcsolatos tudásomat átadni nekik és a koruknak megfelelően hasznosìtani azokat. Bár vannak nagyon nehéz pillanatok (főleg, amikor oviba mennek és el kell engednünk a kezüket), de soha nem fogom bánni, hogy ezt a szakmát választottam és bármit is hozzon az élet, a gyerekek mindig az életem részesei lesznek!

35 megtekintés0 hozzászólás